Veszélyes állapotok uralkodnak az Erzsébet királyné úti aluljáróban

Az Erzsébet királyné útja és a Mexikói út kereszteződésénél található aluljáró Budapest egyik rendkívül forgalmas csomópontja. Naponta gyalogosok, kerékpárosok és mikromobilitási eszközöket használók ezrei haladnak át rajta a vasúti sínek alatt. A helyzetet tovább nehezíti, hogy a környék infrastruktúrája nem követi a folyamatosan növekvő átmenő forgalom igényeit. A szűk és sötét terekben a különböző sebességgel haladó közlekedők rendszeresen egymás útját keresztezik. Ebben a kaotikus környezetben a balesetveszély szinte mindennap jelen van.

Különösen sérülékeny csoportot képeznek a látássérült emberek, akik nagy számban használják ezt az útvonalat. A közelben található a Vakok Intézete, így a környéken kiemelkedően sok vak és gyengénlátó gyalogos közlekedik. Számukra a gyorsan, szinte hangtalanul érkező járművek közvetlen fenyegetést jelentenek. Egy hirtelen felbukkanó elektromos roller vagy bicikli könnyen súlyos gázoláshoz vezethet. A fehér bottal közlekedők nem tudják időben kiszúrni a feléjük száguldókat. Ennek következtében sokan félelemmel lépnek be az aluljáró területére.

A kerékpárosok és rolleresek számára sem ideálisak a jelenlegi áthaladási feltételek. Mivel nincs elkülönített felületük, a gyalogosok között cikázva kénytelenek utat törni maguknak. Ez a kényszermegoldás folyamatos feszültséget szül a lassan haladó járókelők és a gyorsabb gurulók között. A váratlan kikerülési manőverek és hirtelen fékezések mindennaposak a szűk folyosón. Különösen a csúcsidőszakokban válik kritikussá a zsúfoltság és a kiszámíthatatlanság. Egyértelműen látszik, hogy a jelenlegi rendezetlen állapot fenntarthatatlan.

A probléma orvoslására azonban létezik egy rendkívül egyszerű és hatékony infrastruktúrális megoldás. A képen jól látható, miként tehető biztonságossá az aluljáró teljes szakasza. A kulcs egyértelműen a gyalogos és a kerékpáros forgalom burkolati szétválasztása. Egy határozott elválasztósáv kijelölésével mindkét csoport saját, védett sávot kapna. A látássérültek számára ez egyértelmű tájékozódási vonalat és kiszámítható gyalogos zónát jelentene. A guruló eszközök használói pedig anélkül haladhatnának, hogy a gyalogosokat veszélyeztetnék.

A burkolati jelek és a fizikai elválasztás azonnal átláthatóvá tenné a közlekedési rendet. Ezzel a fejlesztéssel jelentősen csökkenthető lenne a balesetek kockázata a kritikus szakaszon. A vakok és gyengénlátók végre teljes biztonságban és önállóan használhatnák az aluljárót. A kerékpárosok akadálymentes és gyors áthaladása szintén biztosítottá válna. Egy ilyen átalakítás nem igényel elérhetetlen beruházást, mégis emberéleteket és testi épséget óvhat meg. A döntéshozóknak mielőbb lépniük kellene a balesetveszélyes állapotok felszámolása érdekében.